4.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a negyedik fejezetet is! Lécci kommenteljetek, mert tudnom kell, hogy érdemes-e folytatnom a sztorit! Szívesen város rossz és jó komikat egyaránt! egyébként ez most egy elég béna és rövid rész lett, de azért remélem tetszik! Jó olvasást!

_________________________________________________________________________________

4. fejezet

Pont erre vágytam, hogy bébi csősz lehessek! Patricianak vannak ötletei! Egy 19 éves lányt, aki ráadásul angyal, azaz tudtommal meg tudja védeni magát, nekem kelljen kísérgetni? Ha talán csak egy sima ember lenne, akkor is feleslegesnek tartanám a pesztrálást. Van ezen kívül ép elég dolgom is! Először is, meg kell írnom az interjút Tamiaval, másodszor is, próbálom kiverni a fejemből Josht, és a Tanácsot, valamint még itt az ideje egy új cipős szekrényt, és egy új laptopot vennem. Ezek mellett egyáltalán nincs időm ilyenekre! Nem értem egyszerűen, hogy miért nincs a Tanácsnak más alkalmazottja, akit rá lehet venni valami plusz hülyeségre. Miért csak engem ugráltatnak? Nem vétettem semmit. Válasszák, mondjuk Emilyt! Ő ápolónő, szóval a vérében van a gondoskodás! Vagy ott van Tamia! Bár ő rendőr, de mégis csak volt már olyan esete, ahol gyerekeket kellett védelmeznie! Talán az újságírás az az állás, aminek tényleg, semmi köze nincs a bébi szitterkedéshez. De, mindegy is, mert éppen a Broadway-en gyalogoltam Hailey háza felé.

Piros nadrágot, és egy fehér kötött pulcsit viseltem, hajamat szokásomhoz híven szabadjára engedtem. Cipőnek a jó öreg magas sarkút választottam, hogy azért ez a szett mégis csak egy munkaruha hatását keltse. Hónom alatt egy papírkupacot szorongattam, vállamon egy fekete oldaltáska lógott. Szememmel gondterhelten kerestem az 5643-as házat, amelyben Hailey lakott. Közben, bénaságomhoz híven, elejtettem egyszer a papírkupacot, ami ennek következtében tiszta sár lett, de azért remélem így is olvasható lesz az írás.

„Csing-csöng,csing-csöng” – nyomtam meg a ház kék ajtaja mellett lévő csengőt. A ház egy tipikus New Yorki téglaépület volt, kábé négyemeletes, és oldalán egy tűzlétra futott végig. Idegesen álldogáltam az ajtó előtt, de senki nem nyitott ajtót. Már éppen indulni készültem volna, amikor csoszogást hallottam az ajtó mögül. Halkan füleltem, majd meghallottam a zár kattanását, és az ajtó kitárult. Velem szemben (a profilkép alapján) Hailey Jones állt, teljes életnagyságban. Aranybarna haja lófarokba volt kötve, a lány egy Pull&Bear-es pulcsit viselt, az ehhez illő farmerrel és egy Converse cipővel. Sötétkék szemeivel várakozóan pislogott rám. Éreztem, ahogyan tekintetével alaposan végig mér, mint valami röntgensugár. Nem bírtam tovább a kínos hallgatást, így hát megtörtem a csendet:

- Üdv, Chloe Kenedis vagyok, és Patricia White küldött.

- Nem tudom, miről beszélsz… - nézett rám értetlenül a kék szemű lány. Ez most egy kandi kamerás műsor? Átverés show? Vagy valami új tv műsor? Mikor ugranak ki a bokorból az emberek, azt üvöltve, hogy: „Kész átverés!”

- Elnézést, nem Hailey Jones-szal beszélek? – kérdeztem tőle most már kissé komolyabban.

- De, én vagyok Hailey Jones, de nem tudom, hogy mit keresel itt, és hogy… - elnézést, de tényleg, de muszáj volt megfagyasztanom. Óvatosan eloldalaztam a mozdulatlan Hailey mellett, és beléptem a lakásba.

Igazi laza kuckó volt. Amint beléptem, rögtön a nappali tárult a szemem elé. Egy sárga, kihúzható kanapé helyezkedett el a szoba közepén, mintás díszpárnákkal, vele szemben volt egy régi tévé. A fal mellett volt egy kis étkezőasztal féleség, amin egy laptop pihent. Egy térelválasztó mögött, pedig egy konyha rejlett. A konyha melletti ajtó valószínűleg a fürdőbe vezetett, de az per pillanat nem nagyon izgatott. Óvatosan beljebb léptem a pirinyó lakásban, és megpróbáltam a polcokon, asztalokon régi családi fényképek után kutatni. De sehol semmi. Csak divatmagazinok, pár idegen nyelvű szöveg (talán spanyol?), és óriási idegen nyelvű szótárak. Hogyha nem kezdtem volna nyomozásba az internet alapján, valószínűleg meg is lepődtem volna, de Hailey adatlapján az szerepelt, hogy mint könyvfordító dolgozik.

- Te meg mégis mit képzelsz? – lépett be dühösen a nappaliba Hailey. Nem fagyasztottam volna meg? Vagy mi történhetett?

- Én csak…

- Ó, csak el akartál rabolni pár cuccot, mi? Nézd, nem tudom, hogy hogyan jutottál be, de jobban jársz, ha most azonnal távozol! – üvöltötte a lány, miközben aranybarna tincsei össze-vissza vergődtek az arcán.

- Figyelj. Az Angyalok Tanácsa küldött, azon belül is Patricia White. Azt mondta, hogy te a nővére lánya vagy, és, hogy meg kell, hogy védjelek egy démontól. – zúdítottam rá mindent egyszerre. Ő meg csak ledöbbenve állt, és nézett rám. Azt hittem, mindjárt tárcsázza az elmegyógyintézetet.

- Jól van Hailey, nyugodj meg! – kezdett mély lélegzeteket venni, és elkezdett visszafelé lépkedni, közben le sem vette a szemét rólam. – Biztos csak álmodsz! Igen, ez egy rossz álom!

- Hailey, sajnos nem álmodsz. Igen is különleges vagy, és tudom, hogy ismered Patriciát. Ő küldött, egy különleges társaságtól. Egy bizonyos démon, Eron üldöz téged, aki az angyalok öldökléséből űz sportot. A Tanács küldött ide, hogy vigyázzak rád, de hidd el ehhez ugyanannyi kedvem van, mint neked. – mondtam el újból az egész sztorit most már kissé lassabban.

- Oké. – fonta keresztbe a karját – Bizonyítsd be!

Ha! Okos lány! Na, de mivel bizonyíthatnám be az igazamat? Hiszen az időmágiát egyedül én érzékelem. Nagyot sóhajtottam, majd megvártam a míg hátamból kinyílik a fehér, tollas szárny. Haileynek leesett az álla.

-Szóval igaz… - meredt az angyal szárnyaimra – Glóriád is van? – nevetve megráztam a fejemet, majd eltüntettem a hátamról a szárnyaimat.

- Figyelj, óriási bajban vagy! Meg kell tanulnod, használod a mágneses energiát mielőtt nem én, hanem Eron kopogtatna az ajtódon! Úgyhogy… hm… magánórákat tartok neked! Minden hétfőn! – határoztam el hirtelen, dehogy miért, azt nem tudom. Én hülye! Egyre csak gyarapodott a lélekben összerakott teendői listám!

- Jó. Akkor találkozzunk hétfőn, délután négykor a…

- Roncstelepen.

- A roncstelepen? – meredt rám kérdőn.

- Mágneses az erőd. Az a minimum, hogy egy olyan helyen gyakoroljunk, ahol rengeteg a fém!

- Rendben. Szia! Amúgy ki az a Patricia? – köszönt el, de már nem volt időm válaszolni, mert éppen erre száguldott egy taxi, nekem meg gyorsan lekellett csapnom rá.

- Szia! – köszöntem el tőle, mielőtt beszálltam volna a kocsiba. Na, most el kell beszélgetnem Patriciával!

***

- Hogy lehetséges, hogy Hailey nem tudja, hogy ki vagy? – kezdtem rögtön a kihallgatást, amikor a Tanács vezetője felvette a telefont.

- Amúgy, szia! – szólt bele hűvösen a nő.

- Pat, ne csináld már! Becsöngettem ehhez a lányhoz, és azt állította, hogy az anyja soha nem említett téged. Az mondta, hogy az anyukája egyke! Hát nem különös? Pedig ketten voltatok testvérek!

- Chloe, én… Figyelj, lényegtelen. Csak volt egy időszak, amikor rosszban voltam Linett-tel. – sóhajtott.

- Egyáltalán nem lényegtelen! Ha már nekem kell kísérgetni Hailey-t, legalább mond el az igazat! – üvöltöttem a kagylóba, amitől a taxis elől összerezzent.

- Ezt most tényleg nem mondhatom el. Csak összevesztünk egy kicsit Lena miatt. Upsz! – úgy tűnik kicsusszant valami titok a száján. Biztos, hogy nem nekem mágnes az erőm? Idevonzom magamhoz a keresetlen szavakat! Muhaha!

- Lena?

- Na, jó. Igazából nem ketten vagyunk testvérek. Hanem hárman. Linett és én angyalok lettünk, Lena viszont…

- Démon. – fejeztem be ledöbbenve Patricia mondatát.

- Igen, nos. Mivel ugye ő démon lett, ezért én nem szívleltem, főleg az után, amikor kineveztek a Tanács elnökének. Linett viszont nem örült neki, hogy csupán Lena fajtája miatt gyűlöljük őt. Ezért ő a démon mellé állt. Mi meg ugye mélységesen összevesztünk. Linett azóta is a Tanács pokolian sznob vezére ként tart számon, és legfőkébb ez az oka annak, hogy Hailey még nincs felavatva, és hogy még életében nem hallott rólam.

- És mi lett Lenaval? – kérdeztem.

- Azóta hozzá ment egy démonhoz, és Erontól megkapta a görög mitológiában szereplő kígyó hajú nő erejét, azaz ha valaki belenéz a szemébe közvetlenül, kővé válik. Ennyi.

- Na, de… - nem érkezett válasz. Már azt hittem Patricia kinyomott, de a telefonom kijelzője nem mutatott ilyesmit. – Halló? HALLÓ?

Egy éles sikítás, majd egy tompa puffanás hallatszódott a telefonból.

- Patricia? – szóltam bele halkan a kagylóba.

- Óh, szóval te vagy Chloe! A nővérem csicskása? Biztos megint egy feladatot osztott ki neked, mi? Szegény kicsi szárnyaska… - úgy érzem ez nem Linett volt. Hanem Lena!