24. fejezet 18+!!!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni az 5500 oldal megtekintést és az eddig érkezett kommenteket és pipákat. :) Nagyon jól esnek. Nos ebben a részben, mint a szavazás is eldöntötte, lesz egy kis 18+-os jelenet, amit MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSON EL.A részben majd fogom jelezni, hogy mettől kezdődik a 18+os rész, így az is elkezdheti olvasni, és a lényegét remélem meg is látja, aki nem akarja a 18+osat elolvasni.  Szóval, nem is húzom az időt, jó olvasást!!!!

little star

_________________________________________________________________________________

24.fejezet

Egy nagy tágas szobában ébredtem. A falakon vérvörös fény játszott, a mennyezetről lelógó csillár félelmetes árnyékot vetett a szemközti falra. Megborzongtam. Tudtam, hogy hol lehetek. Már csak apró emlékek éltek bennem a tegnap estéről, amikor Josh elárult, és átadott engem a démonoknak. Bár már két napja fekszek ebben a szobában, hozzá bilincselve ehhez az ágyhoz, még mindig beleremegek, ha Joshra gondolok. Régen olyan boldogok voltunk együtt. Ha a közelemben volt, máris felvillanyozódtam, vagy ha csak hozzám ért, kellemes bizsergés futott rajtam végig. Most meg a gondolattól, hogy az ő keze által fogok meghalni, kiráz a hideg. Öblös lépteket hallottam a folyosó felől. Nagyot nyeltem. A fekete márványon végig sikló alak, pont az előtt az ajtó előtt állt, meg ahova én vagyok bezárva. Nagy levegőt vettem, majd New Yorkra, és a családomra gondolva felemeltem a fejem, hogy láthassam azt, aki belép. Hosszas kulcszörgés után, kattant a zár, és valaki beljebb lökte az ajtót. Egyelőre nem láttam belőle semmit, hogy ki volt az, így hát továbbra se tudtam meg, hogy kivel állok szemben. Türelmesen vártam látogatóm felbukkanására, de egyelőre nem lépett be, hanem valami földön túli nyelven kezdett el kiabálni valakinek. Kezeim ökölbe szorultak. Az érdekes nyelv sértette a fülemet, és az agyamban automatikusan felkapcsolt a vészjelző, hogy ez bizony démon nyelv. Bár mi mást várhattam volna az után, hogy a hajamnál fogva ráncigált el Josh a démonokhoz, majd ők megnyitottak valami kaput, ami egyenesen ide vezetett minket. A következő pillanatban egy rettenetesen csengő halál sikoly ütötte meg a fülemet. A fájdalom az én testemet is átjárta, pedig nem az én számból hangzott fel a kiáltás. A fájdalomtól összeszorítottam a szemeimet, majd megpróbáltam könyökömmel letörölni arcomról a verejtékcseppeket.

- Ugye, milyen remek? – lépett be az alak a szobába, gondosan az árnyékban maradva, hogy még véletlenül sem láthassam meg, hogy ki az.

- ÁÁÁÁ! – ordítottam a fájdalomtól, miközben gerincem természetellenes ívbe feszült.

- Együtt szenvedsz a több ártatlan halottal, akik az Alvilágban lelik halálukat. – ismertette velem a rendszert…

- Josh! – kiáltottam fel, amikor az alak arcát megvilágította a vörös fényt.

18+

________________________________________

- Úgy bizony, kis cicám! – indult közelebb kajánul vigyorogva.

- Mit akarsz tőlem? – suttogtam, de választ nem kaptam. Fölém hajolt, majd egy egyszerű mozdulattal szó szerint letépte rólam a ruhámat. Ezek után már csak fehérnemű volt rajtam.

- Ó nem… - motyogtam, miközben ő is elkezdett levetkőzni. Reflexből megpróbáltam menekülni, ám a kezeimet tartó bilincs nem engedett. Amikor Josh már csak egy szál alsóban állt előttem, kitört rajtam a pánik. Szemeimből patakokban folytak a könnyek, fejemben megannyi rossz előérzet keringett. Már csak annyit éreztem, hogy melltartómtól is megfosztott, majd neki látott a kínzásomhoz.  Erősen megmarkolta a melleimet, mire fájdalmasan felkiáltottam, de ő erre csak egy nagy pofonnal válaszolt. Soha nem gondoltam volna, hogy képes ilyet tenni, főleg velem.  Így hát inkább halkan kezdtem pityeregni, nem akartam több ütést. Lehajolt a melleimhez és erősen beleharapott a jobba. Amikor mindkettőt már kellőképpen megkínozta, áttért a nyakamhoz, ahol először lágyan kezdett puszilgatni. Ez jól esett, és egy pillanatra felidézte bennem a régi Josht.  De hirtelen bedurvult, és az előtte lévő kényeztetésnek nyoma sem maradt. Elkezdett harapdálni, majd erőteljesen szívni kezdte a bőrömet. Fájdalmamba felnyögtem, de ő csak megmarkolta a hajamat és hátrább húzta a fejemet, hogy jobban hozzáférjen a már eléggé kiszívott területhez. Ezután elszakadt a sebtől, párszor megpuszilta a fájdalmas részt és ismét elindult lefele. Amikor a hasamnál járt, nagyon megrémültem. Eddig reménykedtem, hogy ez csak valami rossz vicc, de ekkor már kezdett bennem tudatosulni, hogy Josh ezt igenis komolyan gondolja. Lerántotta a bugyimat, majd váratlanul alulról belém vezette ujjait, és erőteljesen benyomta a csiklómat. A fájdalomtól beleharaptam a számba, amelyből ennek hatására vér serkent ki. Josht úgy tűnt nem zavarta, hogy fájdalmat okozott, vigyorogva folytatta tovább, és lejjebb vitte a kezét, majd rögtön feltolta három ujját. Erre felkiáltottam, amiért cserébe egy újabb pofont kaptam.

- Mi az, baby? – nevetett fel gonoszan. – Csak nem fáj?

Hirtelen rántotta ki ujjait belőlem, majd letépte a boxerét. Férfiasságát melleim közé tette és összenyomta őket. Húzkodta magát közöttük, közben pedig hangosakat nyögött. Közben gondolataim az együtt átélt örömteli pillanatokra terelődtek. A börtönben töltött éjszaka, a Pláza Hoteles est, amikor megmentett a kórházból… Egy ilyen kegyetlen ember soha nem tett volna ilyet. Szerszáma rángatózni kezdett a melleim között, mire elhúzta onnan és a szám elé tartotta. Sírvazártam össze ajkaimat, hiszen tudtam, hogy mire készül.  De ő szétfeszítette és bedugta a számba magát. Hirtelen megéreztem az enyhén sós nedvet, ami szét áradt a számban, majd szép lassan lecsurgott a torkomon.  Muszáj volt lenyelnem, különben megfulladtam volna, így hát kelletlenül bár, de nagyot nyelve eltüntettem a folyadékot a számból, amit ő egy elégedett vigyorral nyugtázott. Ezután se szó, se beszéd lejjebb helyezkedett, majd erőteljesen belém vágta magát. Felordítottam, de nem törődött vele, csak gyorsan kezdett azonnal mozogni. A fájdalomtól összeszorítottam a fogaimat, és megpróbáltam minél jobban vissza folytani sikolyaimat, hátha ez csak egy egyszeri alkalom volt, hogy elnézte nekem az ordítást. Vergődtem kínomba alatta, de nem hatotta meg, vigyorogva döngetett. Hiába próbáltam minél ellenségesebb arcot vágni, szép lassan hozzá szoktam a méretéhez, és elkezdtem önkéntelenül is élvezni ezt az egészet. Nyögéseim egyre hangosabbak lettek, bármennyire is próbáltam visszatartani.

- Ugye, hogy élvezed, édesem?

- Nem! – ordítottam, amikor megéreztem az alhasamban az ismerős bizsergést. Nem akartam elélvezni, főleg nem ezek után. De a természetnek nem tudtam parancsolni, így mindketten egyszerre élveztünk el. Miután eltávolította magát belőlem, sírva próbáltam minél messzebb helyezkedni tőle, bár ez nem ment túl jól a bilincsnek köszönhetően.

- Remek voltál – nyomott egy puszit a sebemre, majd erősen a fenekemre verve távozott. Én meg ott maradtam meztelenül, és lelkileg összetörve…