18.fejezet

Sziasztok!

Végre volt időm leülni a gép elé (rengeteg késés után) és megírni a részt! Remélem tetszeni fog! Továbbá köszönöm az előző részhez érkezett 5 pipát! Jó olvasást! Nem akarok spoilerkedni, de szerintetek, hogy fog folytatódni a történet???

little star

_________________________________________________________________________________

18. fejezet

Minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető leggyorsabban eljussak a liftekig. De sajnos nem vettem számításba, hogy Emily sokkal gyorsabban fut, mint én, így szabályosan lehetetlen, hogy megvárjam, amíg a lift ajtaja kinyílik, és kitárul előttem a szabadság útja. Az agyam sebesen kattogott. Minden lehetséges esélyt a menekülésre figyelembe kellett vennem, még akkor is, ha normális esetben hülyeségnek tartanám őket. Ez viszont egyáltalán nem volt normális. Főleg nem a tőr. Még mindig nem értem, hogy miért olyan létfontosságú ez a fegyver a mögöttem loholó szőke lánynak. Gyorsan kellett cselekednem. Emily már a közelemben loholt, és egyre jobban beért. Hirtelen ötlettől vezérelve, nekirohantam az ablaknak (ami természetesen ripityára törött), mint valami akció filmben, és angyal szárnyaimat kiterítve suhantam el a kórház előtti tömeg felett. Alulról bámészkodó emberek hangját véltem felfedezni, akik egymás szavába vágva próbálták kideríteni, hogy mi lehetek. Tudom, hogy megszegtem a Szent Törvényt, miszerint inkább válasszuk a halált, mintsem felfedjük magunkat az emberek előtt, mégis boldog voltam, mert valószínűleg amit találtam, sokkal értékesebb egy ósdi, megfakult lapnál, amelyre ezeket a szabályokat írták. Gondoltam én…

***

- Ezennel megnyitom a gyűlést! – csapott az asztalra a bíró, mire én összerezzentem. Kör alakú szemüvege mögül lenézően vizslatott, majd szólásra nyitotta száját, de Patricia közbe szólt.

- Minél előbb, ha lehet! Valaki betört a titkos terembe, és…

- Csendet! – intett kezével a nő, majd ismét rám meredt. Keze közt egy tollat forgatott, majd várakozóan biccentett, hogy kezdhetem a védőbeszédemet.

- Nem értem, hogy miért vagyok itt. – kezdtem, mire felszaladt az előttem ülő bíró szemöldöke.

- Hogy-hogy nem érted? Megsértetted a 2348-adik paragrafust! Mit nem értesz ezen? ,,Az angyal inkább meghal, mintsem felfedje kilétét az átlagos, azaz nem természetfeletti emberek előtt.” Írta: Robert Wing – gondolom, arra számított, hogy elszégyellem magam, és mindent bevallok. Végülis ez lett volna a leggyorsabb módszer arra, hogy lerendezzen. A halántékán kitagadó ér idegesítően lüktetett már-már kopasz feje mellett, amelyet itt-ott „hajszigetek” borítottak.

- Robert Wing… Igen, elismerem ezt a szabályt valóban ő írta. Pont, mint a 2349-ediket, amely így hangzik: „Az angyal soha nem adja meg magát a sötét szárnyúaknak, inkább megszegi mind a 2348 szabályt!” – elégedetten mosolyogtam, amikor az előttem ülő „na, rendezzük le gyorsan” bírónőnek leesik az álla.

- Nos, valóban, khm, így szól a 2349-edik paragrafus… - már csak egy apró érv, kell és megúszom az egészet. Pimasz vigyor terült szét az arcomon, amikor a nő gyöngyöző homlokára meredtem, aki mindenáron belém akart kötni még valamivel.

- Na, és mivel magyarázod a sikátorban való átváltozást? – nagyot nyelek. Honnan tudhat erről? Hiszen azt nem látta senki!

- A mit? – kérdeztem ártatlanul, mintha nem tudnám, hogy miről beszél.

- Meg a gyilkosságról, hogy betörtél az Angyalok Termébe… Chloe, ezek mind bűnök! Bár Robert Wing valóban mentesítene ezen vádak alól, ha ezt egy démon elől való menekülés közben tetted volna, de nem. Te csak be akartál törni a titkos termünkbe! Te áruló vagy! – a szavai sokáig visszhangoztak a fejemben. Meg sem bírtam mukkanni. Miért gyanúsítanak engem ilyen dolgokkal? Én soha, de soha nem tennék ilyet! Éreztem, ahogyan a reményem szertefoszlott. Remegő végtagjaimat próbáltam eltakarni a bírónő elől, fejemet lehajtottam, csakhogy ne kelljen a szemébe néznem.

- A kamerák mindent rögzítettek! – állt fel helyéről az angyalok titkára, mire hangos zúgolódás indult a teremben. Na, kíváncsi vagyok ezekre a felvételekre!

- Akkor kérem, mutassa meg! – utasította Patricia a férfit, majd a kivetítő felé mutatott. A titkár elindult egy DVD-t forgatva ujjai között a laptop felé, majd bekapcsolta a kivetítőt, amelyen megjelent a film, oldalán a pontos dátummal. És valóban. A felvételen tisztán látszott, ahogyan egy hozzám hasonló lány egy tőrt döf az egyik angyal szívébe, majd nevetve elsétál. Teljesen ledöbbenek. Ez lehetetlen!

- Nos, a bizonyítékok nem hazudnak… - kezdte a bírónő. Láttam rajta, hogy most gondolkozik a büntetésemen. Ijedten fordulok körbe a teremben. Mindenki lenézően néz vissza rám, még Patricia is elfordul, amikor tekinteteink találkoznak.

- De nem én voltam! – próbálkoztam még egyszer utoljára.

- Mivel bizonyítod? – nézett rám a bírónő. Szerintem, ennek bizonyíték függősége van!

- Semmivel… - nyögtem fel halkan. Igaza volt, Eron behúzott a csőbe. Nem tudnám soha bizonyítani, hogy akkor éppen nem én voltam a gyilkos, hanem ő. Pedig elsőre hülyeségnek találtam az ötletét!

- Mondasz még valamit? – nézett rám kérdőn a nő, majd mikor látja, hogy lassan megrázom a fejem, így folytatja: - Ezennel, Chloe Kenedis, hivatalosan is megfosztalak angyali tagságodtól, innentől kezdve kizárunk a Tanácsból, addig, amíg nem tisztázódik az eset. Ezenkívül öt év büntetésre ítélünk a börtönünkben, amelyet kötelező lesz letöltened!