19.fejezet+DÍJ!

Sziasztok!

Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, és pipákat! Nagyon jól estek! Aztán, nem régen átléptük a 3000-es oldal megtekintést, amit ezúttal is köszönök nektek. Bár az előző résznél, még úgy volt, hogy valószínűleg nem tudom a hétvégén hozni, mégis sikerült egy kis időt spórolnom, így hát megírtam a 19.fejezetet, amihez jó olvasást kívánok!

little star

_________________________________________________________________________________

19. fejezet

Olyan gyorsan történt minden, hogy még fel sem bírtam fogni. Teljesen ledermedtem, kezem őrületes remegésbe kezdett, számat szólásra nyitottam, de a felém közeledő biztonsági őrök belém fojtották a szót. Összerezzentem az erős karok érintésétől a vállamon. Minden elmosódott körülöttem. Látásom a könnyeimtől egyre homályosabb lett, a fejemben meg mintha ötven gép zakatolt volna a legnagyobb hangerővel. Megpróbáltam megkapaszkodni az asztal szélében, hogy lehetőleg ne veszítsem el az eszméletemet, de nem sikerült. Az agyam felmondta a szolgálatot, és csak egyetlen dolog világított benne neonlámpaként: Börtöntöltelék. Szememből patakokban folytak a könnyek, fejem hasogatott, a kezem begörcsölt, az emberek hangos sóhajtozása visszhangzott az agyam egyik ép részében.  Iszonyatos gyorsasággal forogni kezdett a terem a szemem előtt, a tárgyak pontszerű dolgokká mosódtak el, én meg azon kaptam magam, hogy ernyedten dőlök a biztonságiak karjaiba.

Hangos ajtócsapódásra ébredek. Azonnal felpattannak a szemeim, de a sötéten kívül mást nem igen látok. Ijedten kapok a fejemhez, amibe ismét belenyilallt a fájdalom. Lassan kezdtek derengeni az események, ami miatt elájultam. Kirázott a hideg, amikor rájöttem, hogy hol is vagyok most. Börtönben. Válaszoltam magamnak, csak úgy kedvtelésből, hogy ne érezzem magam olyan egyedül, ha már öt évig nem lesz társaságom. Gyorsan elhessegettem magamban ezt a gondolatot. Öt évig… itt? Végig futott a hátamon a hideg, és dideregve húztam össze magamon a fekete, kötött kardigánomat. Pár perc semmibe meredés után, körbefordultam, és megpróbáltam nagyjából kivenni az engem körülvevő tárgyakat. Egy ágy. Egy asztal. Egy rozoga szék. Ismertettem magammal a szoba berendezését. Megpróbáltam lábra állni, és eljutni az ágyig, hogy legalább azon feküdve elmélkedhessek tovább, de végül kimerülten visszaroskadtam a földre. Hihetetlen, hogy így végződött angyalbeli pályafutásom. Megfosztottak mindentől, ami ehhez a városhoz kötött. A gyönyörű naplementék, amiket láttam az Empire State Building tetejébe kapaszkodva, a Central Parkra néző luxuslakásomtól, a Times Squaretől, és… Joshtól. Erre a névre összefacsarodott a szívem. Josh Hellt, a világ legjobb pasiját, nem mellesleg a barátomat, legközelebb öt év múlva láthatom, úgy hogy nem is… khm… aludhattunk együtt. Apró, sós könnycsepp gördült végig az arcomon, ahogy végigfutattam a közös élményeinket a fejemben. A börtönben töltött éjszaka, az első csókunk, a Pláza hotelben lévő bál, amikor kiszabadított, a lakásában töltött órák, amikor bevitt a kórházba… De ezek már csak emlékek. Szipogva töröltem le a könnyeimet az arcomról, miközben az ajkamba harapva próbáltam visszafojtani a sírást. És ezt az egészet egy ember tudta csak elrontani. Eron. Hirtelen bizseregni kezd a hátam a névtől. Egy új érzés kerít hatalmába. A bosszúvágy. Ujjaimat ökölbe szorítom, szemeim lángokat szórnak. A kezdeti sajnálkozást a bosszú gondolata váltotta fel a fejemben, amely egyre jobban felvillanyozott. Izgatottan ugrottam fel a földről, majd az asztal felé indulva próbáltam valami ablak, vagy nyílás után kutatni. De hiába. Mérgesen csaptam az asztalra, amely hangos nyekkenés után összeesett. Hurrá! Duzzogva baktattam az ajtó felé, ahol a rácsokon beszűrődő fényben próbáltam kissé megnyugodni. Arcomat a hideg vashoz szorítottam, szememet behunytam, és úgy sütkéreztem a lámpák pislákoló fényében.

- Te meg mit a szart csinálsz? – rivallt rám valaki az ajtó másik oldaláról. Ijedten ugrottam hátra.

- Én csak… - lassan felfogtam, hogy egy biztonsági őrrel állok szemben. Gyorsan ki kellett találnom valami hihető érvet, mert ha azt mondanám, hogy napoztam, valószínűleg nem hinné el.

- Hallgatlak, szépségem. – lép közelebb a rácsokhoz, majd arcát a rácsokhoz nyomva próbál bebámulni a cellába.

- Összetörött az asztal… - jegyzem meg halkan, mire egy hangos nevetést hallok az ajtó túl oldaláról.

- Jó trükk, szivi, már sokan próbálkoztak ezzel, de engem nem ver át senki! – hurrá! Egy egoista, bunkó, piszkálódós kedvében lévő őr, akinek mivel nincs más dolga, a célja az, hogy engem szívasson.

- Komolyan beszélek. – forgattam a szemeimet unottan. Semmi pénzért nem fogok akkora örömöt szerezni ennek a hülyének, hogy felidegesít.

- Ide figyelj, cica. Ebből a börtönből lehetetlenség megszökni, de én, – mutatott magára – talán segíthetek.

- Nem vagyok se a cicád, se a szivid, se a szépséged, én csak egy… - Börtöntöltelék vagyok. Fejeztem be magamban a gondolatot, de azonnal meg is bántam, ugyanis ismét eluralkodott rajtam a páni félelem.

- Csak egy szabadságát vesztett gyönyörű, fiatal lány vagy, akinek segítségre van szüksége a menekülésben. – nézett rám perverz tekintettel. Nagyot nyeltem, és megpróbáltam minél messzebb hátrálni az ajtótól.

- Inkább megrohadok itt bent. – válaszoltam a ki nem mondott kérdésre. Erre elkomorult az őr arca.

- Én felajánlottam a szabadság útját, de ezután ne engem hibáztass, ha öt évig ebben a cellában kell rostokolnod… - remek zsarolási módszer! De nem adtam be a derekamat.

- Majd Josh úgyis kiszabadít! – jelentettem ki határozottan, arra utalva, hogy nincs szükségem a segítségére.

- A démon fiú? Ha, röhögnöm kell. Örül, ha élve bejut az épületbe, nem hogy még ki is szabadít… - nem akartam bevallani, de igaza van perverz kis barátomnak. Josh az utolsó ember a Földön, aki ki tudna innen engem szabadítani.

- De…

- Na, az én ajánlatom még mindig fenn áll. Te döntesz! Vagy itt rohadsz meg, ahogyan te fogalmaztál, vagy…

- Az elsőt választom. – mosolygok rá az egész fogsorommal, majd hátat fordítva az ajtó felé leülök a földre, és megpróbálok úgy tenni, mintha nagyon jól érezném itt magam.

- Ugyan már, bébi. – fogja könyörgőre, de nem tágítok. Megvárom, amíg hangos léptekkel elmegy, és csak ezután nyugodok meg. Halkan kifújom a levegőt, majd elégedetten fordulok az ajtó felé, ahol már nem áll semmi féle őr.

Pár óra elteltével egyre jobban unatkoztam a cellában. A létező összes játékot kipróbáltam, amit meg lehet oldani egyedül, de ez is csak pár órára foglalt le. Nem, hogy öt évig! Már lassan kezdett beférkőzni a fejembe az őr javaslata, hiszen mégsem őrülhetek meg idebent, amikor valami papírdarab csúszott be az ajtó alatt. Kíváncsian felkeltem, majd széthajtogatva a papírt, egy rövid üzenetet véltem felfedezni a folyosóról beszűrődő fényben…

DÍJ

A díj szabályai:

- Írj 6 dolgot magadról (lentebb olvasható)

- Válaszolj 6 kérdésre

- Írj 6 kérdést

- Küldd tovább 3 embernek
- Köszönd meg a díjat

Köszönöm a díjat Grétának!

6 dolog magamról:

1. Már nagyon várom a karácsonyt!!!!

2. Imádom a muffint!

3. Hajrá Bytheway!!!!!!!!!!!!!

4. Tesiből nem túl fényes az átlagom...

5. Hétvégén muffint sütöttem!

6. Nézni szoktam az x-faktort! (hajrá bytheway!!!!!!)

Gréta kérdései:

6 kérdés:
1. Melyik a kedvenc napod? Hónapod?- Kedvenc napom péntek, vagy szombat, kedvenc hónapom július, meg december, előbbi a szülinapom miatt, utóbbi a hó, és a karácsony miatt. :)
2. Kedvenc hírességed?- Hmmmmmmm, Bytheway? 
3. Olvasod  a blogom? Vélemény?- Igen, olvasom, és imádooooommmm!!!! Team Harry! :)
4. Mit kértél karácsonyra?- Idén először nem kértem semmit, hanem a szüeimre, és a jézuskára bíztam. :)
5. Hanyadikos vagy?- Maradjon titok. :)
6. Miért kezdtél el írni?- Már régóta írok, és elég sok könyvet olvasok, meg ilyenek, szóval csak úgy magamtól, először papírra, aztán Wordbe.

Kérdéseim:

1. Melyik szín a kedvenced?

2. Mi a kedvenc karácsonyi ételed?

3. MIt szeretsz a legjobban a télben?

4. Kép a kedvenc téli ruhádról:

5. Mit gondolsz az One Directionről?

6. Melyik a legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártál?

Akiknek küldöm:

Szilvi

Ildi

Yesaya