Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, és pipákat! Nagyon jól estek! Aztán, nem régen átléptük a 3000-es oldal megtekintést, amit ezúttal is köszönök nektek. Bár az előző résznél, még úgy volt, hogy valószínűleg nem tudom a hétvégén hozni, mégis sikerült egy kis időt spórolnom, így hát megírtam a 19.fejezetet, amihez jó olvasást kívánok!
little star
_________________________________________________________________________________
19. fejezet
Olyan gyorsan történt minden,
hogy még fel sem bírtam fogni. Teljesen ledermedtem, kezem őrületes remegésbe
kezdett, számat szólásra nyitottam, de a felém közeledő biztonsági őrök belém fojtották
a szót. Összerezzentem az erős karok érintésétől a vállamon. Minden elmosódott
körülöttem. Látásom a könnyeimtől egyre homályosabb lett, a fejemben meg mintha
ötven gép zakatolt volna a legnagyobb hangerővel. Megpróbáltam megkapaszkodni
az asztal szélében, hogy lehetőleg ne veszítsem el az eszméletemet, de nem
sikerült. Az agyam felmondta a szolgálatot, és csak egyetlen dolog világított
benne neonlámpaként: Börtöntöltelék. Szememből
patakokban folytak a könnyek, fejem hasogatott, a kezem begörcsölt, az emberek
hangos sóhajtozása visszhangzott az agyam egyik ép részében. Iszonyatos gyorsasággal forogni kezdett a
terem a szemem előtt, a tárgyak pontszerű dolgokká mosódtak el, én meg azon
kaptam magam, hogy ernyedten dőlök a biztonságiak karjaiba.
Hangos ajtócsapódásra ébredek.
Azonnal felpattannak a szemeim, de a sötéten kívül mást nem igen látok. Ijedten
kapok a fejemhez, amibe ismét belenyilallt a fájdalom. Lassan kezdtek derengeni
az események, ami miatt elájultam. Kirázott a hideg, amikor rájöttem, hogy hol
is vagyok most. Börtönben. Válaszoltam
magamnak, csak úgy kedvtelésből, hogy ne érezzem magam olyan egyedül, ha már öt
évig nem lesz társaságom. Gyorsan elhessegettem magamban ezt a gondolatot. Öt
évig… itt? Végig futott a hátamon a hideg, és dideregve húztam össze magamon a
fekete, kötött kardigánomat. Pár perc semmibe meredés után, körbefordultam, és
megpróbáltam nagyjából kivenni az engem körülvevő tárgyakat. Egy ágy. Egy asztal. Egy rozoga szék. Ismertettem
magammal a szoba berendezését. Megpróbáltam lábra állni, és eljutni az ágyig,
hogy legalább azon feküdve elmélkedhessek tovább, de végül kimerülten
visszaroskadtam a földre. Hihetetlen, hogy így végződött angyalbeli
pályafutásom. Megfosztottak mindentől, ami ehhez a városhoz kötött. A gyönyörű
naplementék, amiket láttam az Empire State Building tetejébe kapaszkodva, a Central
Parkra néző luxuslakásomtól, a Times Squaretől, és… Joshtól. Erre a névre
összefacsarodott a szívem. Josh Hellt, a világ legjobb pasiját, nem mellesleg a
barátomat, legközelebb öt év múlva láthatom, úgy hogy nem is… khm… aludhattunk
együtt. Apró, sós könnycsepp gördült végig az arcomon, ahogy végigfutattam a
közös élményeinket a fejemben. A börtönben töltött éjszaka, az első csókunk, a
Pláza hotelben lévő bál, amikor kiszabadított, a lakásában töltött órák, amikor
bevitt a kórházba… De ezek már csak emlékek. Szipogva töröltem le a könnyeimet
az arcomról, miközben az ajkamba harapva próbáltam visszafojtani a sírást. És ezt
az egészet egy ember tudta csak elrontani. Eron. Hirtelen bizseregni kezd a
hátam a névtől. Egy új érzés kerít hatalmába. A bosszúvágy. Ujjaimat ökölbe
szorítom, szemeim lángokat szórnak. A kezdeti sajnálkozást a bosszú gondolata
váltotta fel a fejemben, amely egyre jobban felvillanyozott. Izgatottan
ugrottam fel a földről, majd az asztal felé indulva próbáltam valami ablak,
vagy nyílás után kutatni. De hiába. Mérgesen csaptam az asztalra, amely hangos
nyekkenés után összeesett. Hurrá! Duzzogva baktattam az ajtó felé, ahol a
rácsokon beszűrődő fényben próbáltam kissé megnyugodni. Arcomat a hideg vashoz
szorítottam, szememet behunytam, és úgy sütkéreztem a lámpák pislákoló
fényében.
- Te meg mit a szart csinálsz? – rivallt
rám valaki az ajtó másik oldaláról. Ijedten ugrottam hátra.
- Én csak… - lassan felfogtam,
hogy egy biztonsági őrrel állok szemben. Gyorsan ki kellett találnom valami
hihető érvet, mert ha azt mondanám, hogy napoztam, valószínűleg nem hinné el.
- Hallgatlak, szépségem. – lép közelebb
a rácsokhoz, majd arcát a rácsokhoz nyomva próbál bebámulni a cellába.
- Összetörött az asztal… -
jegyzem meg halkan, mire egy hangos nevetést hallok az ajtó túl oldaláról.
- Jó trükk, szivi, már sokan
próbálkoztak ezzel, de engem nem ver át senki! – hurrá! Egy egoista, bunkó,
piszkálódós kedvében lévő őr, akinek mivel nincs más dolga, a célja az, hogy
engem szívasson.
- Komolyan beszélek. – forgattam a
szemeimet unottan. Semmi pénzért nem fogok akkora örömöt szerezni ennek a
hülyének, hogy felidegesít.
- Ide figyelj, cica. Ebből a
börtönből lehetetlenség megszökni, de én, – mutatott magára – talán segíthetek.
- Nem vagyok se a cicád, se a
szivid, se a szépséged, én csak egy… - Börtöntöltelék
vagyok. Fejeztem be magamban a gondolatot, de azonnal meg is bántam,
ugyanis ismét eluralkodott rajtam a páni félelem.
- Csak egy szabadságát vesztett
gyönyörű, fiatal lány vagy, akinek segítségre van szüksége a menekülésben. –
nézett rám perverz tekintettel. Nagyot nyeltem, és megpróbáltam minél messzebb
hátrálni az ajtótól.
- Inkább megrohadok itt bent. –
válaszoltam a ki nem mondott kérdésre. Erre elkomorult az őr arca.
- Én felajánlottam a szabadság
útját, de ezután ne engem hibáztass, ha öt évig ebben a cellában kell
rostokolnod… - remek zsarolási módszer! De nem adtam be a derekamat.
- Majd Josh úgyis kiszabadít! –
jelentettem ki határozottan, arra utalva, hogy nincs szükségem a segítségére.
- A démon fiú? Ha, röhögnöm kell.
Örül, ha élve bejut az épületbe, nem hogy még ki is szabadít… - nem akartam
bevallani, de igaza van perverz kis barátomnak. Josh az utolsó ember a Földön,
aki ki tudna innen engem szabadítani.
- De…
- Na, az én ajánlatom még mindig
fenn áll. Te döntesz! Vagy itt rohadsz
meg, ahogyan te fogalmaztál, vagy…
- Az elsőt választom. – mosolygok
rá az egész fogsorommal, majd hátat fordítva az ajtó felé leülök a földre, és
megpróbálok úgy tenni, mintha nagyon jól érezném itt magam.
- Ugyan már, bébi. – fogja
könyörgőre, de nem tágítok. Megvárom, amíg hangos léptekkel elmegy, és csak
ezután nyugodok meg. Halkan kifújom a levegőt, majd elégedetten fordulok az
ajtó felé, ahol már nem áll semmi féle őr.
Pár óra elteltével egyre jobban
unatkoztam a cellában. A létező összes játékot kipróbáltam, amit meg lehet
oldani egyedül, de ez is csak pár órára foglalt le. Nem, hogy öt évig! Már
lassan kezdett beférkőzni a fejembe az őr javaslata, hiszen mégsem őrülhetek
meg idebent, amikor valami papírdarab csúszott be az ajtó alatt. Kíváncsian
felkeltem, majd széthajtogatva a papírt, egy rövid üzenetet véltem felfedezni a
folyosóról beszűrődő fényben…
DÍJ
A díj szabályai:
- Írj 6 dolgot magadról (lentebb olvasható)
- Válaszolj 6 kérdésre
- Írj 6 kérdést
- Küldd tovább 3 embernek
- Köszönd meg a díjat
- Köszönd meg a díjat
Köszönöm a díjat Grétának!
6 dolog magamról:
1. Már nagyon várom a karácsonyt!!!!
2. Imádom a muffint!
3. Hajrá Bytheway!!!!!!!!!!!!!
4. Tesiből nem túl fényes az átlagom...
5. Hétvégén muffint sütöttem!
6. Nézni szoktam az x-faktort! (hajrá bytheway!!!!!!)
Gréta kérdései:
6 kérdés:
1. Melyik a kedvenc napod? Hónapod?- Kedvenc napom péntek, vagy szombat, kedvenc hónapom július, meg december, előbbi a szülinapom miatt, utóbbi a hó, és a karácsony miatt. :)
2. Kedvenc hírességed?- Hmmmmmmm, Bytheway?
3. Olvasod a blogom? Vélemény?- Igen, olvasom, és imádooooommmm!!!! Team Harry! :)
4. Mit kértél karácsonyra?- Idén először nem kértem semmit, hanem a szüeimre, és a jézuskára bíztam. :)
5. Hanyadikos vagy?- Maradjon titok. :)
6. Miért kezdtél el írni?- Már régóta írok, és elég sok könyvet olvasok, meg ilyenek, szóval csak úgy magamtól, először papírra, aztán Wordbe.
1. Melyik a kedvenc napod? Hónapod?- Kedvenc napom péntek, vagy szombat, kedvenc hónapom július, meg december, előbbi a szülinapom miatt, utóbbi a hó, és a karácsony miatt. :)
2. Kedvenc hírességed?- Hmmmmmmm, Bytheway?
3. Olvasod a blogom? Vélemény?- Igen, olvasom, és imádooooommmm!!!! Team Harry! :)
4. Mit kértél karácsonyra?- Idén először nem kértem semmit, hanem a szüeimre, és a jézuskára bíztam. :)
5. Hanyadikos vagy?- Maradjon titok. :)
6. Miért kezdtél el írni?- Már régóta írok, és elég sok könyvet olvasok, meg ilyenek, szóval csak úgy magamtól, először papírra, aztán Wordbe.
Kérdéseim:
1. Melyik szín a kedvenced?
2. Mi a kedvenc karácsonyi ételed?
3. MIt szeretsz a legjobban a télben?
4. Kép a kedvenc téli ruhádról:
5. Mit gondolsz az One Directionről?
6. Melyik a legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártál?
Akiknek küldöm:
Mikor lesz uj resz?
VálaszTörlésHolnap vagy holnapután :)
TörlésSzia!!!
VálaszTörlésBaromi jò az egész törtènet!!!! Nagzon vàrom a folytatást!! KÖVIT!!!!!!
Köszönöm szépen :)
Törlés